Tünde álma

Hatalmas füle volt a falnak. Zsibongott az egész osztály, mint egy szervezetlen szólampróba, hamis, bántó a fülnek. Az igazgató úr is folyton a füléhez kapott, rászólt Hermina nénire, pedig ő igazán nem tett semmi rosszat. Döme, az új fiú, időről időre összekoccintotta a macskakövet. Azok mindig ott vannak nála. Azokkal alszik. A Fábián tanár úr, meg mintha nem is észlelne semmit a környezetéből, csálé lótuszülésben meditált a háttérben. Én felálltam a hátsó pad tetejére, nagyon magas voltam, és okosabb mindenkinél, de hiába mondtam… hiába mondtam bármit, nem hallották. Nem hallották, hogy beszélek. Nem is láttak.